Hirtelen felindulásos vásárlás

Múlt héten Évi barátnőmmel hirtelen felindulásból kiugrottunk a Kikába. 

Magamat ismerve sejtettem, mi lesz a vége, de azt hiszem egy ideig hősiesen küzdöttem a vásárlás ellen. Persze, végül beadtam magamnak a derekam. 

Korábban már említettem, hogy az előszoba falat szeretném kitapétázni, vagy valamilyen burkoló elemmel bevonni. Na, hát most találtam egy nagyon szuper kis tapétát, igaz, kicsit drágábban, mint terveztem, de még így is bőven belefértem a költségvetésbe.

A hezitálást csak az okozta, hogy barátom rábólintása nélkül nem akartam megvenni semmit. Hiszen mi van akkor, ha nem tetszik majd neki? Mégis csak ketten lakunk a házban. De végül úgy döntöttem, hogy annyira szép az a tapéta, hogy tuti, tetszeni fog neki is.

Potom pénzért találtunk egy színben a tapétához illő fa polcot is a falhoz, így már nem hiába gyalogoltunk annyit a busztól a Kikáig (na, meg persze utána még a Praktikerbe tapétaragasztóért...)

Másnap neki is álltam a munkálatoknak. Munkából hazaérve egyből a fal glettelésével kezdtem. Annak úgyis száradnia kellett bőven.

Kikevertem a tapétaragasztót, hagytam állni kb 20 percig. ez idő alatt méretre vágtam a tapétát. Szerencsére egy tekercsből bőven kijöttem, még maradt is belőle.
Telefonos segítséget kértem apukámtól, azt mondta először a tapétát kenjem be, hajtogassam össze, hogy megpuhuljon. Utána a falat kellett beragasztóznom, és fentről lefele haladva szépen a falra simítottam a tapétát.

Nem lett tökéletes, a kapcsolók körüli résszel meggyűlt a bajom. De azt leszámítva én elégedett vagyok a munkámmal. (nem mertem leszedni a kapcsoló és a konnektor burkolatát. Hiába nyomtam le a biztosítékot, félek az áramtól)
Talán a héten sikerül a polcot is feltenni. Sajnos a csavarozó gépünk nem elég erős ahhoz, hogy falat fúrjak vele, így segítségre lesz majd szükségem.

A tavasz első napja - nosztalgia

Ha már hivatalosan is ma van a tavasz első napja, itt egy kis helyzetjelentés a kertecskéről.

A tulipánok után a jácint is elkezdett hajtani, ennek is ősszel dugtam el a hagymáját. 

A tulipánok is napról napra egyre nagyobbak. Remélhetőleg nagyon szépek lesznek, ha csak Ödön kutya kárt nem tesz bennük. És hát ez igen csak benne van a pakliban.

Múlt héten kicsit elkezdtem gazolgatni a szamóca körül, így most már az is elkezdett hajtani, akár csak a ribizli. Remélem idén mind a kettőn több termés lesz, mint az elmúlt években.

Nem lenne szívem kiirtani őket, hisz ezeket még a dédimtől szereztem, és muszáj, hogy szépek és egészségesek legyenek, csak hogy büszke lehessen rám.

És ha már szóba hoztam dédimet, pont ma jött szembe velem egy pár évvel ezelőtti kép a kertjéről. Mindig is nagyon szerettem ezt a hetényi helyet. Sajnos már nincs a család tulajdonában, és nem nagyon fogunk tudni többet oda menni. De mindig nagyon jó visszaemlékezni rá. 

Kiskoromtól kezdve mindig az volt az első dolgunk, mikor megérkeztünk a mamihoz Heténybe, hogy nővéreimmel leszaladtunk a kert végében csordogáló patakhoz. Visszafele menet, amit csak lehetett megdézsmáltam. Volt ott málna, egres, szamóca, szőlő, ribizli, na meg a világ legfinomabb fekete cseresznyéje. Amikor eljött a cseresznye szedés ideje, tesóimmal egész nap fent voltunk a fán és ettük... akarom mondani, szedtük a cseresznyét. Apukám mindig azt mondta, hogy fütyüljek közben, mert akkor nem tudok cseresznyét enni. (a fenti kép is szüret környékén készült, azért van cseresznye a fülem mögött, na meg a zsebemben is)

A gyümölcsökön kívül persze még ezeregy dolog volt a kertben: répa, cukorborsó, krumpli, paprika, mindenféle virág, amit később felakasztva kiszárítottunk, labdarózsák, stb, stb.

Ami még jó buli volt, az a szüretelés. A legjobban a préselést szerettem. Főleg, amikor még nagyon kicsi voltam és alig tudtam meghajtani a prés kerekét. Emlékszem, mindig az ajtófélfán striguláztuk a vödrök számát. 

Mindig is felnéztem a mamimra a munkássága miatt. Mármint kb. 93-94 éves koráig minden áldott nap kint volt a kertben és dolgozott. Nem robotolt, mert szerette ezt csinálni, ez volt az élete. Ráadásul olyan katonás rendet tartott a kertben, amit szerintem bárki megirigyelt volna. Apukám mondogatta sokszor, hogy olyan ügyes kertész volt, hogy amikor egy botot leszúrt a földbe karó gyanánt, még az is megeredt neki.

Ha a mostani házból egyszer elköltözünk, ezért szeretnék majd egy kicsivel nagyobb udvart, hogy hasonló kertem lehessen, mint az övé. 

És a nosztalgia lezárásaként egy régebben készített kedvenc fotóm a kertről. Valamiért nekem olyan, mint egy mesebeli hely bejárata.

Raklap tetris és virágok

A napokban végre egy kicsit jobb volt az idő, már amikor nem szakadt..., így ki tudtam menni a kertbe agyalni a raklapok elhelyezkedésén. Két verzió között vacillálok. Az "A" verzió az eredeti tervem, egy L alakú bútor, a sarokban egy kis lukkal a leanderemnek. Viszont így kevesebb hely van ülni, mint a "B" verziónál. 

Valószínűbb, hogy a B-t fogom választani, de még alszok rá néhányat, az a biztos.
Hamarosan megyünk a faagyagért is, emiatt örülnék, ha végre nem lenne ilyen szeszélyes az időjárás. Egyik nap hét ágra süt a nap, másik nap szakad, mintha muszáj volna.

Egy pozitívum az eső mellett, elkezdtek hajtani a tulipánjaim, amiket még ősszel ültettem el.